karikatúra

A fehér fekete
A szürke fekete...
ebből nem lesz egy
kerek mese.
Amit nem hinnél el
te se.
Vaminek van
terve
akkor is, ha korrupt, mocsok bíró által
el lett vetve
De megmaradt
benned elvetve
elfedetlen árnyék
Mitől félned kell.

Mert az ég nem kék
de a zöld az fű...
Vagy hogy is van...???
A kék zöld,
a fű ég?
Nem tudom...
Mostanában romlott a memóriám.
Van ezer teóriám
de egy sem igaz
De ez neked egy vigasz szerű
csalódás.
Olyan érzés mint egy feltámadás.
Míg az ellenség nem kel fel: Támadás!

Fent leszel ott
ahol kell
vám adás
Nem számít
hogy a vád az
más,
egy távozással
teli belépés
Egy érintetlen betépés
a lap szélén,
elég egy pillantás hogy
láss, látom rajtad...

Kalapok végén
és rágd egy darabig....

Iktatás

Ha azt kérdezed: Mit művelek éppen?
A választ nem tudom.
Ez a tinta titka tollamban
mi ki sosem fogy talán...

S ami e kék festékben
van talány, az a feladvány
a rejtek kulcsa.
A nevem magánhangzója
Talán bőrömön a minta
Talán az idő, mint inga
nyakamnál, s lassan elvág.

Nem mintha nem lenne elágazva
az érrendszerem.
Testvér. Nekem az életem 
az egyetlen illegális szerem.
S ha ezt megtudják, sokan
bólintanak.
Úgy ragaszkodom hozzá, mint
a tintához a lap,
s fordítva.

S ha netán elszakadna; ordít, 
ha kopik, ha mosódik, csak az
hallja, ki ragasztotta.
De ekkor már nem tudhatja:
nem örök a töltőtollban a...

Na, ki folytatja?


pszihológusnál

Tárva nyitva hagyott ajtót csapom rád.
Elég már a csapongás!
Lassan jön a Pongrác,
meg a Bonifác
Tudni akarom még: te ebbe' mit látsz?
Ha pánikolsz, kiért kiabálsz?
Van Istened?
A szeszt ismered? Vagy Ő lehet,
jobban ismer már, kívülről, s belülről.
Van ki a gép elé beül, s lő
Itt nem az a fő, hogy miattad
nőjön a temető.
Tudod, a mérgező gomba is ehető,
csak nem tesz jót.
Panasz elmúlt, kelj fel, s nincs harag.
Annyit kérek, ne maradj, menj s másnak
kerepelj,
Csak szólj a csapos csajnak, töltsön
egy korsó borsót
Mert itt hiánya van a zöldnek
Csak falra hányás szempontjából
kell!
Menj haza, mondta, s akkor gyere,
ha van rajtad lőtt seb.
Nem értem a lélekturkászt...
Tán a lyukon átlát, mit a lövedék
belém hasít
Majd aztán lelkemen okosít?
Fogalmam sincs.

Most megyek, és meglövetem magam.
A tudásom lesz a kincs!

vad áll latot csinálok belőled.

Ne nézz rám emberként
Nézz csak át rajtam.
Semmi vagyok, csupán
de eszmém áthatolhatatlan.
Ne bízz benne! Ez semmiség
Ez egy félreértelmezett
reményjelenség.
Mi általam alkotott
S játszik rajtad.
S remegteti a földet
a lábad alatt.
Ha kapod, csak harapd
S szakítsd a legnagyobb darabot.
hogy magadénak tudd.

Csak... aztán nézz is körbe (rajtam)
S lásd hogy a karomat tépted le...
KÖSZI..!!!

egy cikkely

Puhíts meg.
Változtass
Próbálkozz, azt szabad
De ha nem sikerült, nem lehet
szavad se!

Ha úgy pörög az agyad,
azt mondom, adjad tovább
a jókedved,
ami egy darab agyag,
s te formázod a kezeddel
Bármilyen alak lehet belőle
Nincsenek falak,
Csak ha magad alatt
maradsz, felállni
meg nem bírsz...
Az biztos nehéz anyag...
De majd a fejedbe belevered...

szemesedjünk

Vakulsz a vakura,
Vakkansz, na muta
a vákumos pakkod
Ne építsél kamura

Megóvlak, üt a gong,
Törik a csontod
Ha bontod a mottód
Lást kint a front ott:

Amitől a fejed fáj.
Ha lepusztul a máj
lejár a csekk ha
nem fizeted.
Ha nem látod ma már
el sem hiszed.

Hogy minden kisgyerek
erre nő fel,
hogy nincs tisztelet
csak egy kis szelet
csoki, talán csak viccelek
ha ez lesz a módi.

Hogy morzsolják,
S ott vannak a régi gengen
Nem érzik minden
ablak szempár
Nem lankad a figyelmem
ne félj

Nem óvlak!

2010


Rossz nap után, nem kell más:
Csak az édes megnyugvás.
Fejemre fülhallgatót, fülembe
zenét teszek
Szemem lehunyva várom, világomból
elvezessenek.

Szívritmus lelassul, ütemre
dobban már csak
Ha így verne mindig nem lenne más:
csupán halottak
De most így pont jó, nem szédülök
és semmi sincs...
Éppen ez amitől ez az élet más
lesz, egy kincs

Immár tiszta az elmém, a lelkem
a testem - Én -
Érzem végre erősen, lenyugszik
bennem a lény
Máskor tombol, mint egy bestia
nyugtalan,
De most úgyis nyugodt hogy átléptem
minden falam.

Egy halálközeli állapotban élvezem
legjobban életem.
Furcsa.

2011


A régi simogatások helyett karmolások nyoma látszik meg rajtam
Egykor harapásaid nyoma volt ott, most ütésektől heges a szám
A neved valamikor még mélyen a szívembe varrtam
Most már csak a varjak szólnak fönn a fán: 'Kár'

Szer... nélkül


Az első reggelem.
Egy félig emlékező álom.
Egy félbeszakadó kép:
Magam ebben találom.

Illatok, elfedve
Gondolatban érzem tisztán.
Világomat felépítettem.
De nem az enyém igazán

Akit visszalátok
A képeken, s kinek hangját hallom.
Már nem én vagyok, látod rajtam
De még kell idő, míg magamnak bevallom.