I.
Néma csend
Süket fülembe kiabál
Beléd életet teremt
Halkan továbbáll
Szemben üvölt a park
Üvölt minden fájdalmában
- Az ősz nem akart
Maradni tovább e világban
Tébolyodott tükörképek.
Semleges érzés.
Csak egy szeg a falban
Már nem tart semmit - hasztalan
Úgy végigsimítanám arcát.
A tél, mély sötét mosolygödrében
félkómásan
Alattomos vigyorát
felismerem.
Kiszakított szív, amit lenyeltél
Egy utolsó lépés
-
Fénylő sebek.
Mikor költselek?
Álomvilágban felejtő
fejed alatt temető
Kelj fel! kelj fel.
ne kelljen mondani ezeregyszer
II.
Kezeket fel!
Megérkezett a December
Ne fordítsd el
kócos arcodat
Kristály szív.
Fagyott szív.
Hív az alkony
Alkudozik az éjfél
Hazug a reggel
Van egy üres térfél ágyamban
miattad.
Tégy félre mindent,
Mit félretettél.
Fél élettel sem tettél értem
Az enyém benned él.
Épp hogy belefér.
Félmosolygós tél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése